Az erdei iskolák kialakulása:
Az erdei iskolák története Németországban kezdődött azzal a céllal, hogy a nagyvárosi, ipari területeken élő gyermekek is eljussanak az egészséges, természetes környezetbe.
Az 1800-as évek végén bekövetkező nagymérvű iparosodás, az egészségtelen életkörülmények magukkal hozták a különféle tüdőbetegségeket, amelyek a legfiatalabb generációkat, a gyerekeket sem kímélték. Ezért a gyermekek számára iskolaszanatóriumokat hoztak létre, ahol kinn, a szabad levegőn zajlott az oktatás. A beteg
gyerekeknek a fizikai és egészségi állapotához mérten alakították ki a programokat A tanórák a szokásosnál rövidebbek voltak, kisebb volt egy osztály létszáma is. Másodlagos célként jelent meg az a törekvés, hogy a gyermekek könnyebben sajátíthassák el az élővilággal, a környezettel kapcsolatos ismereteket.
A szakirodalmak szerint az első erdei iskolát Berlin mellett, Charlottenburgban alapították 1904-ben. Ez az oktatási forma később Európa más országaiba is elterjedt, s eljutott Magyarországra is. Hazánkban 1908-tól sorra nyitották meg kapuikat az erdei iskolák, amelyeket akkoriban szabadlevegős iskolának neveztek.
Az erdei iskola meghatározása:
Az erdei iskola, mint címszó a Pedagógiai Lexikon 1997-es meghatározása szerint: "A századforduló táján kibontakozó szabadlevegős iskola egyik típusa. Az egészséges hegyi, erdei környezetben létrehozott bentlakásos intézményeknek jelentős gyógyászati, egészségnevelő szerepe volt. A mozgalom kezdetben a tüdőbeteg vagy veszélyeztetett
gyerekek egészségvédelmét, továbbá a beutalt gyerekek iskoláztatását szolgálta. Az erdei iskolák tanulói a nap nagy részét kerti munkával, játékkal, sporttal foglalkozva a szabadban töltötték. Az elsősorban egészségügyi–gyógyító intézménynek tekinthető erdei iskolák hagyománya az 1860-as évekre nyúlik
vissza."
|
 |
|